Prága 5. nap Volter Etelka

Erasmus+ PRÁGA 2026

Hát ismét elérkezett az utolsó nap. Mivel néhány embernek délelőtt indult a repülője, ezért a hivatalos ceremóniát előrehozták. Mindenki megkapta a tanúsítványát a kurzus elvégzéséről. Ezt nagyon profi módon szokták megrendezni. A terem falát díszíti egy hatalmas poszter egy prágai látképpel és a képző megnevezésével. Itt, ez előtt a fal előtt adják át a papírt forró kézfogás és egy csomó fénykép készítésével egybekötve. Utána megnéztük a tegnapi játék produktumait. Igen jól szórakoztunk egymás videóin.

Végezetül még két használható alkalmazást tanultunk, majd visszajelzést adtunk arról, ki hogyan értékeli a hetet, valamint az elérhetőségeinket feltettük egy közös felületre.  Ha valakinek bármivel kapcsolatban még volta kérdése, itt még volt rá lehetőség, hogy feltegye. Ezután mindenki szabadon távozhatott, amikor akart. Délben a magyar kolleganővel eljöttünk, és megkerestük azt az éttermet, ahol tegnap ebédeltem. A mai napi menü más volt, mint a tegnapi, de ez is nagyon finom volt.

Prágában járva egy dolog mindenkinek feltűnik. A járdák és egyes terek járófelületei nem betonból vagy aszfaltból készültek, hanem apró kövekkel vannak kirakva. Az ehhez használt köveket Csehország bányáiból hozzák, három szín jellemző. A fehér és a sötét márvány, a rózsaszín vagy márvány vagy mészkő. Minden egyes darabot egyenként, egy speciális, nehéz, csőrös kövezőkalapáccsal ütnek a homokba. Az alapanyag kb. négyszer annyiba kerül, mint az aszfalt vagy beton és a napi teljesítmény is kisebb, 2-4 négyzetméter, főleg, ha egyedi mintát alakítanak ki. Bár a folyamat lassú és drága, a precíz kézi munkával készült burkolat rendkívül időtálló: egy jól lerakott kőmozaik akár 100 évig vagy még tovább is sértetlen maradhat. Erre külön szakiskolában képezik a mestereket. Óriási előnye ennek a burkolattípusnak, hogy átengedi a vizet, lélegzik, kevésbé alakul ki villámárvíz a nagy esők idején. Ha pedig a járda alatt elreped egy gáz- vagy vízvezeték, a betonburkolatot fel kell törni (légkalapáccsal), a javítás után pedig egy csúnya, foltos beton- vagy aszfaltcsík marad a helyén, a kőmozaikot egyszerűen fel lehet szedni a kívánt szakaszon, majd a csővezeték megjavítása után ugyanazokat a köveket hajszálpontosan ugyanúgy vissza lehet helyezni. A javításnak semmilyen látható nyoma nem marad.
Prágának van egy hivatalos arculati kézikönyve, amely pontosan szabályozza, hogy melyik negyedben milyen mintákat szabad lerakni. A legegyszerűbb, mégis legelterjedtebb minta a klasszikus sakktábla. Sétálóutcákon gyakran használják a hullám- és cikcakvonalat. Történelmi épületek előtt leginkább folytatják az épületre jellemző mintát, esetleg címereket, jelképeket mintáznak meg.
A történelmi belvárosban a járdák lefedettsége közel 100%-os, egész Prágát tekintve átlagosan 20% körüli.

    

 

Erasmus+ Prague 2026

So, the final day has arrived. Since some participants had flights departing in the morning, the official ceremony was moved to an earlier time. Everyone received their course completion certificates. These ceremonies are always organized very professionally; a huge poster featuring a Prague cityscape and the name of the course adorns the wall of the room. It is here, in front of this wall, that the certificates are presented, accompanied by warm handshakes and plenty of photos. Afterward, we viewed the results of yesterday’s activity; we had a great time watching each other’s videos.

Finally, we learned about two more useful apps, provided feedback on how we rated the week, and shared our contact details on a common platform. Anyone who still had questions about anything had the opportunity to ask them then. After that, everyone was free to leave whenever they wished. At noon, I went with my Hungarian colleague to the restaurant where I had eaten lunch the day before. Today’s menu was different from yesterday’s, but it was delicious nonetheless.

One thing strikes everyone visiting Prague: the surfaces of sidewalks and certain public squares are not made of concrete or asphalt but are paved with small stones. The stones used for this come from Czech quarries and come in three characteristic colors: white and dark marble, and pink stone (either marble or limestone). Each individual piece is driven into the sand bed using a special, heavy, beaked paving hammer. The raw material costs about four times as much as asphalt or concrete, and the daily output is lower—ranging from 2 to 4 square meters—especially when creating unique patterns. Although the process is slow and costly, the resulting precision-crafted paving is extremely durable; a well-laid stone mosaic can remain intact for a century or more. Craftsmen undergo specialized training for this trade. A huge advantage of this type of paving is that it is permeable and breathable, which reduces the risk of flash flooding during heavy rains. Furthermore, if a gas or water pipe bursts beneath the sidewalk, concrete paving must be broken up (using a jackhammer), leaving behind an unsightly, patchy strip of concrete or asphalt; in contrast, stone mosaic can simply be lifted in the affected section, and—once the pipe is repaired—the very same stones can be put back in exactly the same arrangement. No visible trace of the repair remains.

Prague has an official visual identity manual that strictly regulates which patterns may be laid in specific districts. The simplest yet most common pattern is the classic chessboard design. Wave and zigzag patterns are frequently used on pedestrian streets. In front of historic buildings, the pattern characteristic of the building itself is usually continued, or coats of arms and symbols are depicted.

In the historic city center, pavement coverage is close to 100%, whereas for Prague as a whole, it averages around 20%.